hétfő

Hétfő délelőtt még otthon voltam, készülődtem pakolásztam. Majd ebéd után elindultam a pályaudvarra, persze kb. egy órával előbb kiértem, mert már annyira nem tudtam otthon maradni. Megvettem a visszafelé útra a jegyet, amit persze először a nőci rosszul adott, de utána kicseréltettem. Még az olaszom úgy látszik nem egyértelmű. Majd 3 körül elindult a vonat…Olaszország nagy része ismerős volt, de amikor közeledtem az Alpok felé, már érezhető volt a különbség. Az első sokk akkor ért, amikor havas hegycsúcsokat pillantottam meg. MIII május végén hó?? ez azért elég durva. Nem először jövök rá, h nekem ezek a zöld hegyek és dombok a szerelmeim:D annyira tetszik, h minden zöld, madárcsicsergés mindenhol, tehenek legelnek, meg birkák. ooo annyira szép volt…főleg az, amikor még egy hegyi tavacskát is megláttam, akkor már teljesen kész voltam…ilyen nincs a valóságban. kb. 4 óra utazás után értem Zürichbe, aminek hatalmas pályaudvara van. hála égnek a svájciak mindent precízen kiírnak. Így nagyon könnyen megtaláltam a csatlakozást. még egy óra vonatút Buchsba, ami egy svájci falucska és innen lehet megközelíteni  Vaduz. Itt ért az első meglepetés…mert iiiszonyat hideg volt. vagyis én kb. nyárból mentem a kora tavaszba… amire persze nem számítottam. de hát nem hozhatom el az egész ruhatáramat. % perc várakozás után megláttam Gyesát, amit felém fut, már is jobban éreztem magam. Átbuszoztunk Vaduzba…a hely gyönyörű, egy völgy, amit magas havas!! hegyek vesznek körül… Kicsomagoltam és Gyesa körbevezetett a koliban.

kedd

ekkor sem változott sokat az idő, ugyan úgy esett az eső és be volt borulva. Gyesának délelőtt suliba kellett mennie, én meg a koliban maradtam rajzolgatni, délben együtt ebédeltünk, majd bementem vele az egyetemre, h körbevezessen. Annyira más, mint a milanói vagy az otthoni egyetem, mert a diákok itt bent dolgoznak. De erről nem írok sokat, annyira nem izgi. (de azért elég irigy voltam, főleg,h minden olyan felszerelésük megvan a makettezéshez, ami nekünk nincs) Vacsira visszamentünk a koliba és utána kicsit sétáltunk Vaduzban… Gyesa megmutatott egy-két új házat. Annyira jó, h itt nyugodtan elfér egymás mellett a régi stílus és a modern. Ja és persze meg mindig le voltam nyűgözve a táj miatt…amire Gyesa azt mondta, h úgyis megunom hamar. (nem így lett) Lesétáltunk a Rajna partjára is, végül egy nagy kerülővel eljutottunk a városközponthoz is. Ahol a Kunstmúzeum és a parlament található..Annyira gyönyörű épületek voltak, egyszerűen hihetetlen. Az a jó az itteni házakban, h még az utolsó kis sarkot is gondosan építik meg. na és persze a kevesebb több elve itt maximálisan érvényesül. Na persze nem vittem fényképezőt, de azért a képek nem maradtak el. Séta után suli majd haza.

szerda

Délelőtt Gyesa megint suliban, én meg….ööö aludtam egy „kicsit” :D Ebéd után sétáltunk megint a városban, h megcsinálhassam a képeket. meg persze új helyeket is felfedeztünk.

csütörtök

Délelőtt elmentünk Feldkirchbe, ami Ausztriában található, ahol sétáltunk egyet a városban. Ez a város különbözik Vaduztól, mert igazi város hangulata van, apró sikátorokkal és piacterekkel. Itt is bebizonyosodott, h a régi nagyon jól megfér az újjal. Az tudni kell erről a régióról, h a határ mint fogalom annyira nem létezik, jó persze ott van az őrbódé, de teljesen normális az, h a helyi buszjárattal könnyen átjuthatunk Svájcba és Ausztriába is. Így voltam 3 nap alatt 3 országba:D Este hivatalosak voltunk egy grillpartira, de sajnos a rossz időjárás miatt, „csak” a feldkirchi öreg vár éttermében kajáltunk. Viszont ott egy akkora rántott húst, h a fele bőven elég volt nekem, meg utána egy kis apfelstrudelt. A vacsora után meg elmentünk egy ír sörözőbe, kicsit kocsmázni:D

péntek

A pénteki program Buchs megnézése volt. Ez egy svájci falu, ahová hétfőn érkeztem. A legszebb látnivaló a helyi tó volt,és a mellette levő vár. Ezen a napon sütött ki először a nap, így gyönyörű időt töltöttünk el a tó partján. Miközben kb. minden kacsát lefotóztam, aki közel jött:D Vaduzba visszatérve felmásztunk egy kicsit a hegyre, h Gyesa egyik projectjéhez farönköt gyűjtsünk. amit elég keservesen de lehoztunk a hegyről. Majd később az csoporttársával fel is dolgoztak a maketthez.

szombat

A tökéletes nap. Reggel korán keltünk és elmentünk Feldkirchbe venni egy pár dolgot, meg egy bikinit nekem. :D Amikor visszaértünk a koliba rögtön indultunk is grillezni néhány sráccal. Egy közeli várromhoz mentünk, ahol nagyon jót sütögettünk. Délután meg irány a strand, ahol sokat napoztam (le is égett a vállam) röpiztünk, fürödtünk. Annyira durva volt, h fürdőruhában napozok a medencében és közbe a havas hegyeket nézem. Jaaaj de visszasírom azt a napot. Este hivatalosak voltunk egy szülinapi buliba, ahol a szülinapos indiai srác főzött. Mindenkinek!! annyi kaja volt, h sztem maradt is, pedig nagyon sokan voltunk. (bár azt nem biztos, h meg tudnám mondai, h mit ettem)

vasárnap

A szombati buli után hiába akartam volna pihenni, nem lehetett, mert fel kellett mászunk az egyik közeli várromhoz, ahol a Gyesáéknak kellett egy videót csinálni. Hát fárasztó volt az út felfelé, de annál inkább megérte felmenni a gyönyörű kilátás miatt. Ebédre visszaértünk, és utána a nap hátralevő részét végigdolgoztunk.

hétfő

Délelőtt a Gyesa még bement suliba én addig összepakoltam, együtt ebédeltünk, majd 2 felé elindultunk, mert 3kor indult a vonatom haza. Könnyes búcsú:( Majd a hazaút. Mikor megérkeztem Milanóba annyira furcsa minden...teljesen más volt Liechtenstein után... (jó pár napba telt mire újra hozzászoktam a koszhoz, a zajhoz és a tömeghez)

Május elején volt a Dimi születésnapja, ezért a nővére és még egy srác meglátogatta őt. Rendeztünk egy kis ünnepséget, ahol elkészítettem a szokásos tiramisumat, amivel igen nagy sikert arattam. :) Pár napig itt voltak, de nem sokat voltunk együtt, mert nekem készülni kellett a leadásomra. Plusz olyan szar idő volt, hogy nem sok értelme volt kirándulni menni. 

Ugye a svájci út, amire annyira készültem sajna elmaradt, de a tankörrel így is azért elmentünk kirándulni egy parkba. A város nyugati részében található egy rész, amely tájvédelmi terület és megpróbálják egyre jobban bevonni az emberek életébe a természetet. Amúgy az én tervezési feladatom is ennek a része, mert Milanoba megpróbálnak zöld övezeteket kialakítani, amik eddig nagyrész hiányoztak a város szerkezetéből. Szóval megnéztük ennek a parknak egy részét, először egy rövid előadást hallgattunk meg a rész történetéről, majd bicóra pattantunk. Olyan rég bicikliztem és olyan jó volt..vagyis lett volna. Ha nem ered el az eső...Így a 2010-es milanói divat szerint:D szemetes zacskó (képem még nincs, de majd szerzek:D Szóval elindultunk...akkor még csak csöpörgött. Mire persze beértünk a park közepére, naná, h annyira elkezdett szakadni, h nem is láttam semmit. Megérte azért elmenni, mert a park alapjába véve szép volt, de mire hazaértem a hajam csupa víz volt. Hála a szemetes zacskónak a ruhám full száraz maradt.:)

22-én eljött a várva várt nap a milanóiaknak, mert ugye a Bajnokok Ligájában az Inter játszotta a döntőt (a focitudásom ebben ki is merül :D ). Szóval nem volt kérdés, h kimegyünk megnézni. A Dómhoz mentünk, ami tele volt emberekkel. Én még ennyi embert nem láttam...nagyon durva volt, és mindenki egyszerre kiabált és énekelt. Amikor vége lett a meccsnek és az Inter nyert, elszabadult a pokol...tűzijátékok, kiabálás, éneklés miegymás...gyorsan haza is jöttünk, mielőtt vmi baj lesz. Tudom, h nem vagyok egy nagy foci-fan, de jó volt kint lenni:)

Mielőtt kimentem Liechtensteinbe a Dimivel még elmentünk bulizni, a leadásom után. A híres Beach klubba. Külön busszal mentünk oda, mert Milanó másik végén volt. Egész jót buliztunk a Dimi olasz csoporttársaival.Ez volt az első durva partink :D kb 5 körül értünk haza...hát másnap nem sok mindent csináltam.:D

Egy héttel Zsuzsiék látogatása után Velencébe utaztunk, amit már márciusban elterveztünk. Péntek reggel (04.30) nagyon korán keltünk, hogy a 7kor induló vonatot elérjük. Megvettük a jegyet és megpróbáltunk helyet találni a vonaton, hála égnek találtunk az 5. vagonban volt hely. Kb 4 óra zötykölödés után megérkeztünk a hotelbe, ahol bejelentkezünk és leparoltunk. Kis pihenés után bebuszoztunk Velencébe, mert sokkal olcsóbb szállást találni a szárazföldön, mint bent. Mivel a Dimi és Andris is volt már korábban itt nekik az oda út nem jelentett vmi nagy dolgot, bezzeg nekem...:) Jó először persze fel se fogtam, h hogy működik ez az egész...jó víz van a házak között, de ennyi??? Aztán elkezdtünk sétálgatni, megkerestük az egyetemi campust és a börtönt. Majd ebédeltünk egy pizzázóban és elindultunk megkeresni a Szent Márk teret, közben persze nagyon sok szép régi épületet láttunk. Kezdett leesni, h basszus a vízen úszik ez a város. A tér vmi hihetetlenül gyönyörű volt, még úgyis, h egy részét  épp felújították. Szerencsére a palotába is be tudtunk menni, mert általában nagyon nagy sor áll. Utána kb 2 órát ücsörögtünk a parton és néztük a gondolákat és a hatalmas óceánjárókat. Hazafelé menet a Grand Canalén átívelő Ponte di Rialton mentünk át, ami tele van különféle üzletekkel és persze töménytelen turistával. Kb 9 fele értünk vissza hotelbe, és nagyon gyorsan el is aludtunk olyan fáradtak voltunk.

Másnap 10 felé buszoztunk be Velencébe, majd egy másik úton jártuk be a várost. Megnéztük a régi halpiacot és a Santa Maria della Salute-t. Majd egy vaporettoval (hajó) végigutaztunk a Grand Canale-n, ami nagyon jó volt, hiszen nagyon sok házat nem lehet megközelíteni vagy megnézni máshogy. ( Brad Pittet és Angelia-t sajna a 3 nap alatt nem láttuk :D) Mivel kitaláltuk, h Murano szigetét is látnunk kell ezért vettünk egy jegyet és a áthajóztunk. Indításnak rögtön találkoztunk vmi hapsival, aki meginvitált minket egy üvegfújó bemutatóra. Káprázatos volt, h a pasi 2 perc alatt olyan lovat varázsolt a semmiből, h csak na. Murano sokkal kisebb sziget, mint Velence és őszintén szólva nekem jobban is tetszik. Sokkal hangulatosabb és olyan igazi tengerparti város. <3 Főleg, h találtunk egy olyan stéget, ahová kiültünk és csak lógattuk a lábunk. Visszafelé bementem egy boltba, ahol szerettem volna venni egy kis apróságot, amikor az eladó megkérdezte, h honnan jöttem és hasonlók. Persze mindezt olaszul, és a végén azt mondta, h nem kell fizetnem...:):) Végre egy igazi olasz pasi....mert arra már rájöttem itt, h valahogy nincsenek olyan latin lover-ek itt, mint ahogy azt mások gondolják :D Visszaérve Velencébe még sétáltunk egy kicsit, és napoztunk. Majd lassan hazaindultunk, amikor is találtunk egy teret a Grand Canale mellett. Már alkonyodott és szemben egy étteremben élőzene szólt, annyira feelinges volt az egész...Dimivel még táncra is perdültünk:)

Vasárnap a vonatunk délután indult haza, így csak egy délelőttünk maradt. Még így is olyan helyeket fedeztünk fel, ahol nem jártunk korábban. Annyira durva látni ezeken a házakon, h hiába próbálnak harcolni a víz ellen nem tudnak. Minden épületen kicsapódott a só, nagyon soknál már a normál bejárat küszöbét ellepte a víz...szépen lassan meg tönkre minden. Volt még annyi időnk, h a Dózse-palotába is be tudtunk menni. Nem csak kívülről gyönyörű, hanem belülről is...minden arannyal díszített. Egy orosz csoporthoz csapódtunk egy rövid időre, mert a Dimi értette, h az idegenvezető miről dumál. Sajnos a végén már csak átrohantunk a többi szinten, mert indult a vonatunk...Annyira szép hely volt ez a Velence, biztosan visszafogok még jönni ide.:)

Tudom, tudom nagy lemaradásban vagyok, de mindent bepótolok. Szóval miután anyáék elmentek visszarázódni se volt időm a suliba, mert pénteken jöttek is a Zsuzsi és Tomi. Mivel a gépük a fantasztikus vulkán miatt késett egy csomót, ezért csak délután értek Milánóba. Olyan jó volt őket újra látni :):) Az idő nem volt a legjobb, de azért megmutattam nekik a belváros fontosabb részeit,de hamar visszamentek a szállodába, hiszen hulla fáradtak voltak az utazástól. 

Szombaton délután találkoztunk megint a belvárosban, a cél a Naviglio rész volt, najó meg persze az aperitivo :) A duomotól elsétáltunk a csatornákig és vissza, DE ütközbe sürgősen be kellett ugranunk cipőt venni, ahol kb egy órát el is töltöttünk válogatással. Na meg is lett az eredméyn:D:D Mind3an vettünk cipőt. :D A városban nagyon nagy tömeg volt így nem csoda, h aperitivozni is nehéz volt. Még az volt a szerencsénk, hogy elég korán érkeztünk, úgyhogy még hely is volt, meg kaja is. Utána még sétáltunk egy picit, majd mindenki hazament. 

Másnap a Zsuzsiék közelébe lévő parkban találkoztunk és jó idő lévén tökre jót napoztunk. Majd bementünk egy kiállítást megnézni, hááát annyira nem volt jó. (még jó, h nem kellett fizetni) A kiállítás után hazajöttünk hozzánk, mert kitaláltuk, h főzünk vmi fincsit. A frutti di mare tökre jól sikerült, ami után még sokat dumáltunk, de Zsuzsiéknak 9 fele menniük kellett, mert másnap korán keltek a repülő miatt. Kikísértem őket a vonathoz, amit majdnem lekéstünk:D és elbúcsúztunk. Kiderült, hogy csak szeptemberben találkozunk újra, mert nyáron ők Spanyolországban dolgoznak :(:(:( Kivel fogok csajpartizniii???:(

Péntek (04.16) reggel bementem a Duomohoz, mert találkoztam egy-két ismerősömmel, akikről véletlenül kiderült, h pont Veronába tartanak. Szerencsére el tudtak vinni, így egy fárasztó vonatozást úsztam meg :) Dél körül értünk Veronába, ahol találkoztam anyuval, apuval, Ritussal és Zsoltival. Olyan jó volt őket újra látni:):) Megnéztünk még együtt a Scarpa múzeumot és utána átautóztunk Modenában...útközbe telezabáltam magam otthoni sütivel:):) 5 fele értünk oda, becsekkoltunk a szállodába és utána mentünk a megbeszélt találkozóra. Egy mesterséges úton köveket előállító cég bemutatójára mentünk, elég nagy felhajtás volt :) 4 fogásos vacsora zenekarral meg hasonlók.
Másnap reggel összeszedtük a cuccainkat és elindultunk Milánó felé, rögtön a bútorkiállításra mentünk, ami a város legfelkapottabb rendezvénye. Iszonyat mennyiségű bútorral és lakberendezési kellékkel. Kb 5 órát voltunk bent, de most így elsőre ez is elég volt. Sztem egy hét alatt se lehet rendesen végignézni. Amikor hazaértünk anyáék kipakolták a nekem hozott cuccokat :) Annyi kaját kaptam, hogy csak na...a hűtőbe kb nem fért be. A pakolás után bementünk a városba, h aperitivozzunk egyet, de a festivál miatt minden bár tele volt. Így csak sétáltunk egyet a belvárosban, a hátránya ennek csak annyi volt, h végig szakadt az eső. Hazaérve azért egy kicsit bepótoluk az elmaradt aperitivot :)
Másnap reggel összepakoltak anyáék és egy kis bevásárlás után haza is indultak:) Olyan jó volt, h itt voltak...kicsit olyan hangulatom volt, mintha otthon lennék.

Egy hétnyi elmaradást kell most pótolnom, mert nem volt nagyon időm írni. :)

Szombaton tojást festettünk a Dimivel, a festék elég béna minőségű volt, úgyhogy az egész konyha tiszta színes lett utána. :D Este pedig elmentünk megint aperitivozni, szombat lévén elvileg sok helynek kell nyitva lennie...de most húsvét volt. Szerencsénkre a mi bárunk pont nyitva volt, mondjuk várni is kellett egy kicsit, de megérte! Ilyen jó kaját még sehol sem ettem, egész jól szórakoztunk a Dimivel és a barátjával. Mert itt volt egy hétig a srác. Másnap egész nap szakadt az eső, így szavazni is alig volt kedvem elmenni. Utána egész nap itthon filmeztünk meg koktéloztunk. 

Hétfő reggel kb már 8kor fent voltam, mert jött a Gyesa. Csak az volt az egy gond, h nem tudtam mikor. 12 felé meg is érkezett a szüleivel együtt, mert meglátogatták őt a húsvéti ünnepekre. De jó volt újra látni :):) Miután becuccoltunk megettük a gulyást, amit délelőtt főztem, így a Dimiék is megkóstolhatták a magyar konyhát. Estefelé meg bementünk a városba, h találkozzunk a Gyesa ismerőseivel, akik aznap Milánóban voltak.
Kedden délután mentünk a Dómhoz, nagyon sok épületet megnéztünk és annyira lefáradtunk. Gyesának nagyon tetszett a város, főleg, h az első napon nem a legszebb városrészeket látta.  Este elmentünk aperitivozni, ami megint nagyon jól sikerült. El is döntöttük, h be kéne vezetni itthon is ezt a szokást:D
Szerdán megint várost néztünk megint legfőképp parkokban voltunk,meg a Castelloban és a város déli részén. Találtunk itt egy nagyon jó kis helyet, ahol egy csomó fiatal piknikezett és a fűben heverészett. Sokkal jobban szeretek céltalanul sétálni a városban és felfedezni új rejtett helyeket, mint csak céltudatosan végigrohanni. :) Este olyan fáradtak voltunk, hogy csak közös filmnézésre jutott az erőből,  Dimi lassan megtanul magyarul :D. Legalább is amennyi magyar filmet és szót hallott mostanában simán :D 

Csütörtökön henyélős napot tartottunk, csak délután mentünk be az egyetemre, hogy megmutassam a Gyesának a sulit. Bejött neki, főleg az, h pont ebéd időben voltunk bent és mindenki a fűben kajált, heverészett. Estefelé meg elmentünk kaját venni és csináltunk egy fincsi risotto ai frutti di mare-t :P

Pénteken egy nagy túrát csináltunk, mert a Dimiék korábban felfedeztek egy csomó új épületet és eldöntöttük mi is, h végignézzük. Az út során megtaláltam a kedvenc parkomat is egy kis tavacskával, amiben kis kacsák is voltak:D Tiszta cuki volt :D:D:D A parkban volt egy kávézó, ahol megittunk egy gyümölcsturmixot, annyira nyár érzésem volt tőle. Ja egész héten nagyon király idő volt, végig sütött a nap, de persze amint a Gyesa felszállt a vonatra el kezdett szakadni az eső. Azóta se jött vissza a jó idő...

Szombaton kora reggel indultunk el otthonról, mert mentünk Veronába. Kicsit kavarodás volt az elején, mint mindig. Mert persze nem érkezett meg a főszervező. Nem voltunk vmi sokan, kb 15en, de talán nem is volt baj. Az odaút kb 2 óra volt, amit nagyjából végig is aludtunk. Először a Castello Vecchiot néztük meg, amit a Carlo Scarpa a 60as években restaurált és a saját stílusában kiegészítette. :) Utána átmentünk egy hídon, mert Veronát egy folyó szeli ketté. Megnéztünk nagyon sok templomot, a dómot és persze a Júlia erkélyét is, ami elvileg csak kamu. Plusz felmentünk a toronyba, ahonnan az egész várost be lehetett látni. Kaja után még sokat sétáltunk, mint kis kínai mindent össze-vissza lefotóztam :D:D a felét se tudom, h miXD Aztán délután megnéztük az arénát, ahol kb 1 órát napoztunk és ejtőztünk. Este azt terveztük, hogy még elmegyünk aperitivozni, de végül bepunnyadtunk.

Jaj a vasárnap :(:( A túra miatt elég sokáig aludtunk, és mikor felkeltünk már csak ebéd készítésre volt idő, mert a Gyesának sajnos 3kor ment a vonata Liechtenseinbe, és hiába kértem nem maradt itt:( Eléggé rossz volt egy hétnyi együttlét után elengedni, dehát ez van. :(

Azóta nem sok újdonság történt, mert hétfőn tanulni próbáltam kedden és szerdán egész nap suli volt. A szerda estét meg majd leírom a többi fiera-s élményemmel együtt. Mert most van itt a híres bútor kiállítás, amire anyáék is jönnek. Úgyhogy holnap megyek Veronába, hogy találkozzam velük és utána átjönnek ide Milánóba. Már nagyon várom.

A képeket később felrakom, mert nem sok időm volt photoshopolni, addig a Gyesa képeit lehet megnézni, meg facebookot.:)

Hétfőn végre megtartották a Welcome Hours-t, ami igazából nem is a mi campusunknak szólt, hanem a belvárosinak, de azért elmentünk. Volt ingyen pezsgő:D:D Meghallgattuk, amit a dékán mondott és a többi tanár, majd felfedeztük a terepet. Rögtön összefutottunk a Eseg-es srácokkal, akik elhívtak minket bulizni. Ja volt egy nagy térkép, ahová mindenkinek fel kellett írni, h honnan jött. Mi úgy az egész Magyarországot besatíroztuk :D:D (a béna térképen pont úgy nézett ki mint egy szivecskeXD) A buli utána az egyik srác hazahozott minket kocsival, kiderült, h tőlünk 1 percre lakik. 
Kedden lógós napot tartottam (néha kell ilyet is:D). Délelőtt pakolásztam meg tanultam kicsit, h majd délután bevihessem...erre délután meg nem volt óraXD Este meg olyan nagy zuhé volt, h az egész utca kb egy folyó volt. Így sajnos olaszra se tudtam menni:D:D:D
Szerdán délelőtt kozultálgattunk, ééés délután meg mentünk Svájcba. A tanárunk elvitt minket egy Jean Prouvé kiállításra. Kb 1 óra alatt értünk oda kocsival...annyira durva, h Olaszországból végig lehet látni a hófehér hegyeket. (síelni akarok) Egész könnyen odataláltunk:) és csodák csodájára mi voltunk az elsők.:D Az egyetem nagyon durván nézett ki, nagyon nem olyan, mint ezek az olasz épületek...lehet inkább oda kellett volna mennem erasmusra. Minden tiszta és egyszerű semmi csicsa vagy felesleges díszítés. Basszus még a konnektor is designos volt :D Az a vicces, hogy nem is voltunk messze az olasz határtól, de már nagyon látszott a különbség. A kiállítás egy építészről szólt,akinek a munkáit legfőképp az előregyártátott elemekhez kapcsolódnak. Láttunk egy csomó bútort, acél tartót, különböző gyorsan összeállítható házakat. Sok képet nem tudtam csinálni, mert nem lehetett fotózni. A 2 órás túra után hazajöttünk,ja a határon naná, h megállított minket az olasz rendőr, de nem volt semmi para. (amúgy majdnem otthon hagytam az útlevelem) Este pedig elmentünk az erasmusos buliba....annyiraaaaaa szar volt, h csak na. Ingyen kaja volt, meg egy sör...mert német este volt. DE 2 deci sör volt vagy még kevesebb. Úgyhogy nagyon gyorsan hazajöttünk, még a zene is szar volt. Nagyon remélem, h a többi hely sokkal jobb, majd jövő héten meglátogatunk egy párat:)
Csütörtökön megcsináltuk végre a bérletünket, így nem kell már állandóan az ellenőröktől tartani. Pénteken nagyrészt itthon voltam, takarítottam és ilyenek.

Pénteken egész nap esett az eső, úgyhogy nem sok mindent csináltam egész nap. Hála égnek estére viszonylag szép idő lett, így Dimivel elmentünk egy aperitivora, ahol megint nem ismertünk senkit. Az volt a jó, h ez a társaság nagyrészt olaszokból áll, úgyhogy tudtunk volna velük beszélni olaszul. De olyan vicces, h ha rájönnek, h te jobban vágod az angolt, mint az olaszt, akkor tuti úgy beszélnek veled. Egész jó helyen voltunk, a berendezés nagyrészt bicikli alaktrészekből volt, a csillár műanyag palackokból (Ritának: az fmh tökre illenének:D) Kajáltunk egy csomót és dumálgattunk az olaszokkal, amikor 3 félmeztelen pasi megjelent?????? és elkezdték magukat folpackba csomagolni. Azóta se vágom miért, de lefotóztam:D:D Kb 11ig maradtunk ott, mert ezek az aperitivok általában 10ig tartanak, és utána mindenki megy máshová bulizni. Mi hazajöttünk, mert másnap mentünk Comoba. Hála égnek egy srác hazahozott minket kocsival így nem is kellett órákat utaznunk.

Másnap reggel 7kor keltünk, mert 8.20kor volt a találkozó a pályaudvarnál. ÉS nem késtünk el...:D Kb 12en jöttek még rajtunk kivül + a 2 ESEG-es srác. (eseg=nonprofit diákszervezet erasmusos diákoknak) A társaság elég vegyes volt, mert nem csak politecnicosok voltak, hanem más egyetemről is jöttek. Volt szingapúri, francia, holland, norvég, olasz, orosz, izraeli...szóval jó pár nemzetiség.
1 óra volt az út vonattal, addig legalább megismerkedtünk a többiekkel. Miután megérkeztünk végigsétáltunk egy part részen. Ez a hely nagyon durva...csak kár, h még nem zöldek a fák. A séta után egy fogaskerekűvel felmentünk az egyik hegy tetejére, majd gyalogolni egy csomót, jól le is fáradtunk. Na de a kilátás mindent kárpótolt...lehetett látni a fehér Alpokat...naaagyon durva volt. Miután mindenki csinált vagy ezer képet, lementük kajálni az egyik étterembe, ahol a polenta volt a specialitás (polenta=puliszka), de annyira nem volt zseniális. Ettem én már Erdélyben jobbat is. A kajálás és a sok ingyen bor után elindultunk a hegyoldalon lefelé:D:D Najó annyit azért nem ittunk. Miután elértünk bementünk a városba és megnéztünk 1-2 helyet, majd a tó parton sétáltunk még. Olyan 6 fele elindultunk hazafelé. Mindenki kb be is aludt a vonaton, úgy elfáradtunk. Najó én nem, meg Dimi se...úgyhogy gyorsan le is szerveztett velünk a norvég és a holland srác egy aperitivot, meg hívták az izreali csajokat is. Szóval hiába voltunk hullák menni kellett:P Milánó déli részébe mentünk, mert itt vannak a legjobb aperitivos helyek. Általában a vízzel elárasztott csatornák mellett, amiben most még nincs víz. Így elég vicces volt egy hajón kajálni és koktélozni, ami nem úszik a vizen, csak áll az üres csatornában. XD Ja ezt otthon is be kéne vezetni, h a koktélban van alkohol, nem mint otthon, h 5t iszol és semmi. HELLO nekem itt már egy is elég.
Miután jól bekajáltunk hazamentünk mindannyian, mert át kellett öltöznünk az esti bulihoz. Nagyon kevésen múltott, h nem dőltünk be az ágyba, annyira nem volt kedvünk semmihez. De hát előtte már megdumáltuk a srácokkal, h átjönnek inni a buli előtt, és lemondani nem tudtuk. Kb fél 1kor meg is érkezte egy pár comoi utazótárssal együtt, meg persze néhány ismeretlen arccal. 2 körül el is indultunk a disco felé, mert ugye már nem járt semmi villamos. Vagy még is, mert az utolsó pont 2kor ment, úgyhogy arra felszálltunk...vagyis megint sikerült vmit alkotnom XDXD Volt 3 perc az indulásig, gondoltam gyorsan kiveszek a bankból egy kis zsét. Naná, h a leglassabb gép volt a világonXD...és amikor kijöttem a bankból a villamos elindult...HÉÉÉÉÉÉ.... elkezdtem rohanni, mint az állat...ezzel a lábbal hogy sikerült nem tudomXD De a villamos nem állt meg, baaanyek. Amikor már teljesen kétségbe estem, akkor megállt. <3 Nem tudom, h hogy intézték el a többiek, de fel tudtam szállni. Elég para lett volna, ha egyedül sétálom le a távot. Na lényeg a lényeg eljutottunk az Alkatrazba...ahol rock este volt:S:S De hála égnek a buli végére már csak normális táncolós számokat nyomattak. Végre egy jót táncoltam, asszem ez hiányzott már igazán :) Egy baj volt csak, h mire pont bemelegedett a társaság pont vége lett a bulinak, mert ugye óra átállítás volt:(:(:( Nembaj, megyünk majd még.
A buli után Dimivel hazasétáltunk, nem is volt annyira nagy táv. Másnap 1 körül keltünk Andris smsre, h akarunk-e menni a kiállításra.Itt Milánóban minden évben megrendezik a MiArt nevű kiállítást, ami arról szól, h egy csomó galéria kiállítja a képeit. Nagyrészt kortárs művészek képeiről van szó. Láttam egy csomó Vasarely képet:) meg Picassot, De Chiricot. 2 szintes volt a kiállító tér, de annyi galéria vlt, h csak na...egy nap nem elég, h rendessen végignézze az ember. Mivel annyira fáradtak voltunk, h alig tudtunk járni, ezért a 2. emeleten csak végigrohantunk, de így is durva volt. :):)Este annyira hullák voltunk, h még vacsorát se főztünk, csak lefeküdtünk aludni.

Felteszek 1-2 képet, a többit facebookon lehet megnézni. (bocsi, akinek nincs)

Mielőtt még egy beszólást kapok, h nem írom a blogot, szeretném elmondani, h nincs mit írni. Egész héten rossz idő van itt, úgyhogy várost nézni nem nagyon volt kedvünk. Plusz a héten indult el az olasz tanfolyam, ami pont azokon a napokon van, amikor egész napos óráink vannak. Így keddtől csütörtökig reggel 9-től este 8-ig bent vagyok. Emellett még kaját vásárolni sincs időm :(

Viszont holnap megyünk Como-ba szóval azért csak-csak beindul az élet. Andris már lefoglalta a szállodát Velencébe, úgyhogy április végén oda is megyünk majd.

Ja jövő hét szerdán átruccanunk Svájcba egy kiállítást megnézni..lazák ezek az olaszok.

Mégsem mentünk a Comoi-tóhoz, mert elromlott az idő, és a szervezők áttették inkább a jövő hétre akkor talán jobb lesz. Most az Andrisék azt találták ki, h moziba mennek. Itt persze minden filmet szinkronizálnak, úgyhogy én inkább kihagyom...ha legalább feliratos lenne akkor talán.

Tegnap délelőtt itthon voltunk, de délután be kellett mennünk a városba, mert az egyik tanárunktól el kellett hoznunk egy cd-t. Annyira durva, h itt szinte a diákoknak nem is kell kutatómunkát végezniük, mindent megkapnak a tanároktól... Miután megszereztük az anyagot sétáltunk egyet azon a város részen. Ezen a részen jellemzően csatornák vannak, ami mellett apró kis boltok, nagyon hangulatos lenne. HA LENNE BENNE VÍZ, de egyik csatornában sincs, mert tisztítják és elég undorító. Majd talán késő tavaszra lesz benne.

ÉÉÉÉSSS végre találtunk egy kortárs épületet. Mondjunk nem nagyon hallottam még erről az épületről, de tökre tetszett. Azt észre vettem, h itt az illeszekedéssel nem nagyon foglalkoznak.

a tervező iroda linkje

www.graftonarchitects.ie/archive.php

www.graftonarchitects.ie/work/projects/project.php

Najó sok újat nem tudok mondani, csak ennyi volt.

A héten nem sok minden történt, ezért nem írtam nagyon. Hétfőn kiállításon voltunk, megnéztük Egon Schiele képeit. Az igazat megvallva nekem annyira nem jöttek be a képek, valahogy mind1ik olyan félelmet keltő volt. Kétség kivül jó rajzol a pasi, de nem az én stílusom.
Kedden suli volt egész nap, délelőtt egy tanár tartott előadást délután meg gyakorlatunk volt. Ezen a napon csak egy óránk van, de az egész nap tart. Feladatként egy régi épületet kell átterveznünk kulturális központtá... Nem tűnik nagy feladatnak, mert 3an kell csinálnunk, de majd meglátjuk. Tegnap megint előadáson voltunk...ezen a héten vmi előadás sorozat volt. Pl volt egy öreg bácsi, akit még az Alvar Alto és a Mies van der Rohe is tanított. Szerdán is van amúgy egy egész napos óránk, ahol majd egy házat kell tervezni, de előbb egy egész városrész fejlesztést kell vhogy megcsinálnunk. Na ettől kicsit parázom, mert annyi háttéranyagot kaptunk hozzá, h fél év alatt nem tudom elolvasni (tegyük hozzá meg sem értem)
Ma csak egy díszelttervezős óránk volt, amin operát néztünk, meg a tanár mesélt 1-2 dolgot. Ezt az órát értem a leginkább, talán azért mert nem használ sok építészeti kifejezést a hapsi. Ja meg ma kellett leadnunk a study plant (milyen tárgyakat akarunk felvenni). Komolyan mondom nem gondoltam volna, h valaha a saját Neptununkat fogom visszasírni. De ami itt van az egy fööööörtelem, legalább 89351 kell kattintani mire megtudod egy tárgy kódját és utána még egyszer ugyanennyit, h fel is tudd venni. Mire persze a végén kiderül, h nem is azt a tágyat kellett volna...vvááááá Na mind1 elintéztük vhogy.

Más nagyon nem is történt, de szombaton remélhetőleg megyünk a Comói-tóhoz a többi erasmusossal...végre találkozunk velük.

Feltöltök 1-2 képet, ezeket még a suliról csináltam korábban.

Najó lehet, h nem kellett volna ennyi filmet elhoznom magammal, mert így kicsit nehezebben veszem rá magam az írásra. Na de most bepótolom az elmaradtakat.

Szóval a szombat... Indításnak megint elvertünk egy halom pénzt a szupermarketben, asszem nem fogok többet oda menni, így is annyi kajám van már, h a "majd Milánóban lefogyok, mert nem lesz mit ennem" nem biztos, h teljesülni fog XD

Délután Dimi és Andris bement a városba egy kicsit nézelődni, én itthon maradtam picit. Néha kell az egyedül lét. Este egy aperitivora voltunk hivatalosak, najó csak a Dimi, de elvitt engem is. :) Milánóban az a szokás, h vannak olyan bárok és éttermek, ahol 9-11 között kb 8 euro fejében a ember annyit ehet, amennyit tud és mellé ihat egy bármilyen italt. Ez egy eléggé cool cucc, mert kb meg is vacsizol miközben találkozol a haverjaiddal. Mi egy arab stílusú helyen voltunk, tele párnákkal és függönyökkel:) A helyszínen kiderült, h elvileg ez egy srác szülinapi :)bulija is, úgyhogy jó sokan eljöttek. Mi megismerkedtünk egy japán, egy olasz és pár német sráccal, meg egy másik bolgár csajjal. Őket már korábban is ismerte a Dimi. Tök jó fejek volt, egész este különböző szavakat kellett nekik tanítgatni, mert nekik ez a magyar nyelv olyan furi...remélem hamarosan megunják, mert egy idő után uncsi volt. Azért jót nevettem rajtuk,amikor megpróbáltak különböző dolgokat mondani. Najó ha vki azt várta, h most órákat regélek arról, h milyen jót táncoltunk meg ilyenek, annak bocsi. De nem voltunk sehol bulizni utána, mert jó kislányok voltunk és eljöttünk az utolsó villamossal. Mert egy dolog van,amit már most utálok Milánóban, h NINCS éjszakai tömegközlekedés...hello és ez egy világváros?????? Most kb ezerrel felértékelődött bennem a fantasztikus bkv-nk. Szóval megismetem egy pár új arcot, akivel remélhetőleg többször is összefutok majd. Lesz itt még partiiii:D:D:D

Ma csak egy helyszínt voltunk megnézni,ami egy elég gázos részen volt, de már vannak ötleteim a tervre:) JAAA és az Andris főzött nekünk vacsorát, ahhoz képest, h azt mondta nem tud főzni, hát elég jó lett:)

Jaj és el is felejtettem megírni, h lesz welcome...happy hour. Basszus nem hét vagy nap, hanem csak egy béna óra??? Najó azért legalább lesz vmi...de márc 29-én??? Lehet kicsit korán értünk ki?:D Vajon ezért nem találkoztam eddig olyan sok erasmusossal??? Na majd meglátjuk.:)

Tegnap este már be akartam pótolni az elmaradt napokat, de nem sikerült...Úgyhogy csak röviden mondom el.

Szerdán volt az első normális órán, amin egy épületet kell megterveznünk. Mi, Andrissal beértünk órakezdésre, de kb csak a tanár volt bent...itt az olasz diákok egy órával az órakezdés után érnek be. Asszem ezentúl én sem fogom magam azon törni, h időbe beérjek...(legalább igaza lesz apának, h még innen is el tudok késni:D) Az órán nem sok minden történt, bemutatták a diákok a tavalyi terveiket meg beszélgettek róla. Ja azt el is felejtettem, h  TANÁR naná, h feketében volt :D:D:D Úgy látszik itt is feketében járnak. Este már nem tudom mit csináltunk, de sztem semmi izgit.

Csütörtök délelőtt benéztünk egy órára, ami a bácsi vmi gépészetes cuccot magyarázott, amikor szünet lett mi le is léptünk...egyszer elég volt már végighallgatni a bme-n ezeket...:D Hazamentünk ebédelni és utána csak 2 körül kellett visszajönnünk, mert akkor kezdődött a fantasztikus scenography(díszlettervezés). A pasi végig olaszul beszélt megint, de ezt már úgy 20%ben megértettem...vááá fejlődök :D:D Najó meg olyan dolgokról beszélt, amiről már tanultam. A hapsi amúgy elég furi. A 4 óra tömör olasz után annyira lefáradtunk,h kb bezuhatnuk az ágyba. Elmagyarázhatatlanul fárasztóbb egy olyan órára figyelni,amit nem is értek, de úgy kell tennem.

Pénteken nincs óránk, úgyhogy addig aludtam, amíg ki nem vetett az ágy. Délután meg Andrissal bementünk a városba nézelődni, és egy tervezési helyszínt lefotózni. Az átalakítandó épület, ami majd a feladatunk lesz, egy tökre jó környéken van...tele régi épületekkel és jó kis boltokkal. A legmeglepőbb viszont az épület belsejében volt, mert ottjártunkkor épp vmi nyugdíjas táncklub volt. :):) Olyan cukik voltak a nénik meg a bácsik, akik bent táncoltak:D kár, h nem fotóztam le. Na de ezután jött a lényeg...végre megtalátam az az utcát, ami tele van a legnagyobb divatházak üzleteivel...lehet irigykedni :D Megnéztem az árakat, már ahol ki volt írva...de asszem nem mostanában lesz Valentino ruhám és Versace cipőm :D legdurvább ára egy cipőnek volt, ami 5000 euroba került...najó azért sztem ez már kicsit durva... Jaaaj és megtaláltam az első virágzó fát, olyan jó érzés volt a múlt heti havazás után. Este meg filmeztünk egyet, mert vettünk egy kábelt, amivel rá lehet kötni a laptopot a tvre :)

Túl fáradt vagyok, h jobban részletezzem a napokat, de sztem ennyi bőven elég. Ja a mait majd megírom holnap reggel, mert az több sort igényel :) A lényeg, h voltunk bulizniiiiiii VÉGRE :D na de majd holnap minden kiderül.

Ja és a képek a sétáról:

most nincs kedvem írni, majd holnap bepótolom a tegnapi és a mai napot...

bocsi...van ilyen

havazik...:(

Najó ez az egész napi hangulatomat meghatározta, hiszen nem hoztam téli ruhát...héé már tavasz van, vagy nem??? Most néztem ki az ablakon és a kocsik tetején megmaradt a hó, ilyen évente csak 2-3 alkalommal fordul elő...:(

Ma megvolt az első óránk. Itt úgy mennek a dolgok, h bemehetünk bármelyik órára, és megnézhejük, h tetszik-e ha nem akkor átmegyünk egy másikba. Mivel a bme-n 21 kreditet kell összeszednünk,ezért nekünk nincs sok válogatási lehetőségünk. Felveszünk két tervezős tárgyat és egy előadásosat. Ja azért beszélek folyamatosan többes számban, mert az Andrissal és a Dimivel ugyanazokat az órákat vesszük fel. Szóval 9.15-kor kezdődött a laboratorio di architettura degli interni 1, ami elvileg vmi belsőépítészetes órát takar. Kezdésnek kiderült, h nem a kiírt teremben vagyunk és kb 1 órás szenvedés utána ültünk le végre a megfelelő terembe. Közben összeismerkedtünk pár olasz sráccal, akik szintén erre az órára jöttek. Na szóval elkezdődött az óra és a tanár olaszul beszélt végig, de én semmit nem értettem...kb akkor vágtam a dolgokat, amikor a kivetítőn vmi alaprajzokat mutogatott. De amikor nem akkor hello...tőlem japán is lehetett volna. Szünetben odamentünk és megkérdeztük, h erasmusosként is járhatunk-e ide, és hála égnek volt egy segítőkész tanársegéd, aki majd fordít nekünk. De erősen ajánlották, h inkább olaszul beszéljünk...jó majd kérek tőlük krumplit, mert jelen pillanatban az tudok csak. Lement az óra, majd egy órás ebédszünet után folytatódott...kis csoportokban kellett dumálni...najó ez itt filmszakadás...szerencsénkre a Dimi 1-2 dolgot értett, és volt egy aranyos francia csaj is, aki utána fordított nekünk. A feladatunk, h egy multikultúrális központot csináljuk egy adott helyre, a helyszínek Milánóban találhatóak és jellemzően vmi régi romos épület. Az erasmusosoknak adnak majd 1 könnyebb házat, mert elvileg ez a tárgy 1 éves.
Ennyi volt a suli...jó fárasztó, főleg, h nem értjük még. Este meg Dimi főzött leves...najó ezt még gyakorolnia kell, de amúgy fincsi lett.:)

Holnap megyünk a nagyobbik tervezős órára...remélem jobb lesz, mint a mai.:)

Ja jut eszembe...az órán tökre furi volt, h teljesen más épületeket mutattak, mint otthon. Olyanokat, mint a suli maga...high tech, ami nekem annyira nem jön be... Ez jó, mert így másféle épületeket is megismerek, de nehezebb, mert nagyon távol áll a stílusomtól. don't worry:)

Najó már az elején megpróbálom moderálni magam, mert ezek az olaszok kihozzák belőlem az állatot :D Reggel bementünk megnézni egy pár órát, h érdeklődjünk a tanárok és az tanórák felől, de kb fél óra járkálás után kiderült, h ma nincs tanítás. Ezt nekünk miért nem mondta senki????  Na mind1, 10 fele jelenésünk volt a Marco Grassinál, aki az építészeknek az egyik fő embere vagy mi...Szóval megkérdeztük tőle, h melyik tárgyakat válasszuk, ésmelyik tanár tud angolul. Egész segítőkész volt, pedig mindenki azt mondta róla, h nem jó arc... Ezután hazajöttünk és tökre meglepődünk, mert itt voltunk nálunk a Michelle (a tulaj) és épp egy jó nagy lcd tv szerelt be a nappaliba. Mondjuk én meglettem volna nélküle is. De ennél fontosabb, hogy végre beszerelték a gáz, úgyhogy Dimivel gyorsan főztünk is egy kis spaghetti con pesto-t. Délután 2 felé kezdődött a designosoknak a welcome day, Dimivel elmentünk rá, hátha megtudunk vmi újat. Azt biztosan megtudtuk, h nekünk nem lesz welcome day, mert h a tanár nincs itt vagy vmi ilyesmi...köszike :S Amúgy okosabbak nem lettünk a tájékoztatónk, viszont 1-2 diák körbevitt minket az egyetem design részén. Eléggé durva felszereléseik vannak, 3D számítógép terem, 3D moziterem, egy csomó varró helyiség a divattervezőknek, külön barkácsrészleg és hasonló...Ott nem csináltam képeket, de ha a mome-s Bori csinált, akkor majd tőle elkérem. Tanulságos volt... Ja a MOME-ről is jött két lány, ők belsőépítészek. Őket az egyetem látogatás után át is hívtuk dumálni.

Szóval ennyi a suli, kb senki nem vesz rólunk tudomást, de remélem ez hamarosan megváltozik. Holnap benézünk 1-2 órára, amit korábban kinéztük magunknak...Addig is csatolok egy pár képet a suliról...Annyira szerintem nem néz ki jól, de ez van...a BME-től teljesen különbözik az tuti.

A hétvégén nem sok mindent csináltunk nagyrészt itthon voltunk. Szombaton elmentünk bevásárolni az Iperbe, ami egy bevásárló központszerű helyen van. A szupermarket ugyan olyan, mint a többi csak annyi különbséggel, hogy itt különböző pultoknál lehetett venni a sajtot, a sonkát és a különböző húsokat. Nekem a legjobban a halas és tengeri herkentyűs rész tetszett, gyorsan le is fotóztam :) Csak ezek elég drágák, úgyhogy nem hiszem, h sokszor fogunk ilyet enni. A másik rész meg a sonkarészleg volt, ahol akkora combok lógtak a plafonról, h csak na. Egy bevásárló kocsinyi kajával tértünk haza...aztán egész este filmnézés volt. Ja Dimi lelépett vmi bolgár barátnőjével vacsorázni és másnap 10kor ért haza...kb hajnali 5kor írt egy sms-t, h nem alszik otthon. jófejköszi

Vasárnap egész nap itthon punnyadtunk. Ebédre egy olyan jó kis tejszínes gombás csirkét csináltam, h csak na...:) Jól megvagyunk így hárman...Dimi kettőnk helyett is beszél, főleg amikor elkezd bolgárul skypeolni...elég muris :D

A második kép homályosra sikeredett...bocsi

Egy nappal még adós maradtam, úgyhogy gyorsan azt is bepótolom. Csütörtök délelőtt nem sok érdekes dolog történt, elmentünk venni egy átalakítót(adattatore), mert a laptopot nem lehet bedugni a konnektorba … ezek az olaszok olyan hülyék… Délután pihiztünk és zuhanyfüggönyt szereltünk, este meg mennünk kellett az olasz tesztre...ODDIO...Nagy nehezen megtaláltuk a termet, ahol egy olasz pasi angolul ordibált velünk össze-vissza. A teszt elég húzós volt, de nem is vártam jobbat, hiszen alig tudok vmit olaszul. Legalább a Dimivel egy csoportba kerülök remélem, mert tök jól tudunk együtt tanulni. Naná, h ő a szorgalmasabb. Azért volt időm arra a teszt írás alatt, h feltérképezzem a terepet :P Egy csomó féle nemzetiségű diák volt indiaitól kezdve, ausztrál, mexikói, amcsi, kínai...jó vegyes társaság. Csak azt az egyet nem tudom, h mikor kezdődik itt a welcome week, mert erről semmi infót nem kaptunk még. Kb. ennyi volt a csütörtök.

Pénteken délelőtt a Dimivel rendbe tettük a lakást és kajáltunk, majd 1 felé bementünk a városba. Metróval mentünk, ami kb ugyanolyan mint otthon, csak bliccelni nincs sok lehetőség, mert kapukon keresztül kell átmenni. Pont a Duomo-hoz érkeztünk meg, ami nagyon gyönyörű, de iszonyat sok ember van. Szóval nem tudod úgy lefotózni, h vki ne másszon be a képbe...köszi...Aztán végigmentünk a Vittorio Emanuele II. nevű híres utcán, ami tulajdonképpen nem is egy utca, hanem egy lefedett tér, tele jobbnál jobb boltokkal. Egy kettőt le is fotóztam Zsuzsinak, h ide fogok menni vásárolni. :D Sétáltunk egy csomót, de mivel én okos elfelejtettem elvinni a milánós könyvemet, ezért egy néhány épületről nem tudtunk semmit,de azért lefotóztam. Majd utána nézek, meg úgyis megyünk még be. Ja tényleg az itteni BKV-ról akartam még írni. Szóval itt egy jegy 1 euro és egy napi jegy meg 3, szóval olcsóbb itt az utazás, mint otthon. Bár más különbség nagyon nincs, csak a buszok és villamosok fajtája különbözik az otthonitól.
Miután megnéztük a Duomot, átsétáltunk a Castello Sforzesco-hoz, ami egy gyönyörű erődítmény. Régen ez volt a város központja. Ezután megnéztünk egy pár templomot és a lényeget, a bevásárló utcát...kb olyan mint a Váci utca, csak szélesebb és kicsit másfajta márkák vannak, pl Prada, Louis Vuitton... Ha nem eszem fél évig,akkor talált tudok is venni itt vmi cuccot :D:D:D Kb 3 órát voltunk a belvárosban, de úgy elfáradtunk, h rögtön be is aludtunk, amikor hazaértünk. Este meg melegszendvics-partit rendeztünk a megmaradt kajákból. Jól jönne már vmi parti, mert a héten egész nap csak itthon voltunk.

Tökre érdekes, h annyira hamar elfáradunk, pedig nem sok mindent csinálunk, de valszeg a folyamatos angol beszéd is lefáraszt minket. Don't worry, legalább gyakorlom. :)
Felteszek egy pár képet, aztán ha már pontosan tudom mi micsoda, akkor teszek fel többet is. :)

Pár nap késésben vagyok a blog írással, de ez betudható annak, hogy eddig nem volt internet...ezt is csak lopom valahonnan. No de sebaj (Don't worry) a lényeg, h van. Az előbbi angol kifejezés még elő fog kerülni :)

Szóval kezdem az elején...jaj de réginek tűnik.
Február 28-án indultunk otthonról iszonyat mennyiségű cuccal, amikre mind szükségem van, lesz itt kint. Az út nem volt annyira izgi ... kb 954 km, bár a cél felé vezető út elég izgalmasra sikeredett, mert a pontos szálláshelyet, csak neten tudtam nézni. Viszont navigálás közben elment a telefonomról a net, úgyhogy vaktában mondtam, h merre menjünk. Csodával határos módon odataláltunk egy félórán belül, pedig csak egy apró térképrészletem volt. A szállásról csak annyit, h egy magyar házaspár a lakásuk egy részét kiadja az idejövő magyaroknak, nagyon rendesek és kedvesek voltak velünk.:)
Miután megérkeztünk be is zuhantunk az ágyba...

Másnap azaz március elsején olyan 10 felé bementünk a suliba Andrissal (Gali Andris, akivel együtt vagyok kint a bmeről), h regisztráljuk a Politecnico di Milano erasmus irodájában. Ez kb 2 órát vett igénybe, mert ezek az olaszok nem sietnek el semmit...ez most még iszonyatosan idegesít. Rosszabb, mint otthon a KTH :S Szóval végigvártam a sort, addig Andris átment szállást keresni az egyetem másik részére, mert a suli két campusból áll. Mi a Bovisan tanulunk, ami a város külvárosában van, de ettől még elég jó kis környék. A másik pedig a Leonardo, ami bent van a város közepén. Miután végeztem az irodában kezdődött a kálvária, mert ugye nem volt szállásunk. Najó a full storyt nem írom le, de a lényeg az, hogy fel kellett hívnom egy csomó hirdetést feladó emberkét, akik hála égnek tudtak annyira angolul, mint én olaszul XD és el tudták mondani, h a kiszemelt szállás foglalt...:S Azánt kiültünk anyáékkal az egyetem parkjába, ahol próbáltak meggyőzni, h hívjak fel még embereket,de nekem addigra már enyhén szólva elegem volt.
Egyszer csak odajön hozzánk egy nő, h bocsi, de mi magyarok vagyunk, mert felismerte a beszédünket. Na és innen indult el a nap jobbik része. Ez a nő egy bolgár lánynak volt az anyukája, aki szintén szállást keresett. Plusz a lány építészetet fog itt tanulni, mint én. Rögtön mondta, h ha találunk vmi kecót akkor szóljunk neki, közbe a lány is odaért, akiről kiderült, h előttem állt sorba az irodába, minő véletlen. :) Megadták a telefonszámukat és elmentek, mi meg tovább kerestünk szállást, és ekkora anya meglátott egy hirdetést, ami egy négy ágyas kis lakás az egyetem melletti utcában...Felhívtam a pasit...ééésss...libero vagyis szabad volt. Meg is beszéltük a találkozót aznap estére. Gyorsan felhívtam az Andist és Dimitrinát is. Mindkettőjükkel 5-kor találkoztunk a ház előtt, ahol majd lakni fogunk. Mikor megmutatta nekünk az apartmant a tulajdonos Michele,aki egy építész, nem hittünk a szemünknek. Minden full új, és persze ikeás (még a sütő is XD) Én rögtön beleszerettem és Dimi is...Andrist kellett egy "kicsit" győzködni. De végül este úgy hívtuk fel őket, h kell a kecó :))))

Annyira izgatott voltam, hogy alig tudtam aludni, de eljött a másnap (due marzo duemilladieci , h gyakoroljam az olaszt) Reggel találkoztunk Michele-vel és mentünk a szerződést megkötni (véégre) DE jött a gáz rész, nincs codice fiscale-nk. Adószámnak hívják, de kb mindenhez kell. Szóval elintézük a segítségükkel, de nem tudom mi lett volna velünk ha nem segítenek. Én tuti soha nem találtam volna el oda. Na de a lényeg, hogy meglett, úgyhogy az ingatlanirodás hapsi megírhatta a szerződést. Viszont itt derült ki a baj, h ha nincs szerződés addig nincs költözés. Hiába engedték meg, h a cuccaiknkat bevigyük. Szóval még egy éjszakát kellett a magyar szálláson tölteni. Közbe anyáék is elmentek :(:(:( Mert már nem sokat tudtak segíteni, de így is olyan jó volt, h kijöttek velem, mert legalább az elején nem voltam olyan elveszett. <3

Szerdán Dimivel arra a napra ébredtünk, hogy végre beköltözhetünk. Dimiről annyit, hogy egy tündéri csajszi és még nálam és Krisztinél is többet tud beszélni. Bolgár, de Münchenben tanul építészetet és annyi nyelven beszél, hogy csak na...annyira irigylem ezért :))) nembaj, majd én is fogok. Állandóan mindenre azt mondja, h don't worry...szóval mellette könnyű lesz nem idegeskedni. Jaj és annyit beszélek vele angolul, h lassan úgy is gondolkodom. Már automatikusan úgy mondok mindent, de jobb lenne áttérni az olaszra. De azt majd csak idővel. :D Na szóval beköltöztünk...iszonyat fárasztó volt, de olyan jóleső érzéssel töltött el minket, h ez a mi apartmanunk... Egy nap alatt kitakarítottunk(tam) mindent és ki is pakoltunk. Michele-ék hoztak egy csomó cuccot, úgyhogy lett mosógépünk meg vasalónk meg ilyenek. Simán itt tudnék lakni évekig :)
Még nincsen gáz a lakásban, úgyhogy addig nem tudunk főzni,, remélem a jövő héten már lesz.  Ennyi volt a szerda, igazából csak a pakolásról szólt. De végre van hol aludnunk...:)

Most csak ennyit volt erőm leírni, mert hulla fáradt vagyok. Feltöltöttem pár képet a kecóról, meg az alaprajzot. Nagyon helyes kis albérlet. :) Milánóról még nincs meg a suliról, mert nem volt még nagyon időm, de holnap megyünk be a centerbe. Szóval don't worry lesz az is.