Egy héttel Zsuzsiék látogatása után Velencébe utaztunk, amit már márciusban elterveztünk. Péntek reggel (04.30) nagyon korán keltünk, hogy a 7kor induló vonatot elérjük. Megvettük a jegyet és megpróbáltunk helyet találni a vonaton, hála égnek találtunk az 5. vagonban volt hely. Kb 4 óra zötykölödés után megérkeztünk a hotelbe, ahol bejelentkezünk és leparoltunk. Kis pihenés után bebuszoztunk Velencébe, mert sokkal olcsóbb szállást találni a szárazföldön, mint bent. Mivel a Dimi és Andris is volt már korábban itt nekik az oda út nem jelentett vmi nagy dolgot, bezzeg nekem...:) Jó először persze fel se fogtam, h hogy működik ez az egész...jó víz van a házak között, de ennyi??? Aztán elkezdtünk sétálgatni, megkerestük az egyetemi campust és a börtönt. Majd ebédeltünk egy pizzázóban és elindultunk megkeresni a Szent Márk teret, közben persze nagyon sok szép régi épületet láttunk. Kezdett leesni, h basszus a vízen úszik ez a város. A tér vmi hihetetlenül gyönyörű volt, még úgyis, h egy részét épp felújították. Szerencsére a palotába is be tudtunk menni, mert általában nagyon nagy sor áll. Utána kb 2 órát ücsörögtünk a parton és néztük a gondolákat és a hatalmas óceánjárókat. Hazafelé menet a Grand Canalén átívelő Ponte di Rialton mentünk át, ami tele van különféle üzletekkel és persze töménytelen turistával. Kb 9 fele értünk vissza hotelbe, és nagyon gyorsan el is aludtunk olyan fáradtak voltunk.
Másnap 10 felé buszoztunk be Velencébe, majd egy másik úton jártuk be a várost. Megnéztük a régi halpiacot és a Santa Maria della Salute-t. Majd egy vaporettoval (hajó) végigutaztunk a Grand Canale-n, ami nagyon jó volt, hiszen nagyon sok házat nem lehet megközelíteni vagy megnézni máshogy. ( Brad Pittet és Angelia-t sajna a 3 nap alatt nem láttuk :D) Mivel kitaláltuk, h Murano szigetét is látnunk kell ezért vettünk egy jegyet és a áthajóztunk. Indításnak rögtön találkoztunk vmi hapsival, aki meginvitált minket egy üvegfújó bemutatóra. Káprázatos volt, h a pasi 2 perc alatt olyan lovat varázsolt a semmiből, h csak na. Murano sokkal kisebb sziget, mint Velence és őszintén szólva nekem jobban is tetszik. Sokkal hangulatosabb és olyan igazi tengerparti város. <3 Főleg, h találtunk egy olyan stéget, ahová kiültünk és csak lógattuk a lábunk. Visszafelé bementem egy boltba, ahol szerettem volna venni egy kis apróságot, amikor az eladó megkérdezte, h honnan jöttem és hasonlók. Persze mindezt olaszul, és a végén azt mondta, h nem kell fizetnem...:):) Végre egy igazi olasz pasi....mert arra már rájöttem itt, h valahogy nincsenek olyan latin lover-ek itt, mint ahogy azt mások gondolják :D Visszaérve Velencébe még sétáltunk egy kicsit, és napoztunk. Majd lassan hazaindultunk, amikor is találtunk egy teret a Grand Canale mellett. Már alkonyodott és szemben egy étteremben élőzene szólt, annyira feelinges volt az egész...Dimivel még táncra is perdültünk:)
Vasárnap a vonatunk délután indult haza, így csak egy délelőttünk maradt. Még így is olyan helyeket fedeztünk fel, ahol nem jártunk korábban. Annyira durva látni ezeken a házakon, h hiába próbálnak harcolni a víz ellen nem tudnak. Minden épületen kicsapódott a só, nagyon soknál már a normál bejárat küszöbét ellepte a víz...szépen lassan meg tönkre minden. Volt még annyi időnk, h a Dózse-palotába is be tudtunk menni. Nem csak kívülről gyönyörű, hanem belülről is...minden arannyal díszített. Egy orosz csoporthoz csapódtunk egy rövid időre, mert a Dimi értette, h az idegenvezető miről dumál. Sajnos a végén már csak átrohantunk a többi szinten, mert indult a vonatunk...Annyira szép hely volt ez a Velence, biztosan visszafogok még jönni ide.:)
